Az utóbbi két hónapot tekintve három kisgyereket kezeltem

A lábujjhegyen járó gyerekekről

Az utóbbi két hónapot tekintve három kisgyereket kezeltem,akik 7 hónap és egy éves kor közöttiek, önállóan kapaszkodva felállnak, de erősen lábujjhegyen.

Négy kisgyerek, 15 hónap és 2.5 éves kor közöttiek, már önállóan spiccen járt, mikor először találkoztunk. Két iskolás is rugózva jár, 10 és 11 éves lányok, ők már lábszár- és térdfájdalomról is panaszkodnak. Rendszeresen sportolnak ugyan, de abban egyetértenek, hogy a vádli, combizmok, far-és csípőkörüli izmok nyújtása fájdalmas és nehéz.  A féltalpon, vagy rugózva járás még  sok felnőttnél is észrevehető, tehát ugyanaz a probléma több korosztálynál is fennáll.

Az állás és járás kialakulásának kezdetén látható lábujjhegyezés gyakori jelenség, de nem minden esetben „kinőhető”. Rendszerint  9-12 hónapos korban kapaszkodva felállnak a gyerekek. Még normálnak tekinthető, ha a kisgyerek lábujjhegyre áll ugyan, de pár pillanat múlva leteszi a sarkát és teljes talpon álldogál, teli talpon rugózgat, oldalra lépeget.

Amíg a kisgyerek nem jár önállóan nem érdemes két kezét fogva jártatni!  Ekkor a gyerek magasra nyújtott karokkal kapaszkodik a segítő kezébe, túlságosan előre dől a törzse, a súlypontja a teste elé tolódik, így fokozva sajnos a lábujjhegyre emelkedést.

Gyanújelek:

–  4-8 hónapos korban, ha gyakran spiccelő lábtartást látunk és a nagyujjat is erősen hátrahúzva tartja a baba

– 9 hótól,ha tartósan spiccen áll a gyermek és ritkán engedi le a sarkát

– ha már önállóan jár, de  csak emelt sarokkal, és szaladni is csak ugyanígy tud, illetve nem guggol

A vádli és a többi alsóvégtag izom túlzott feszülése csecsemőkorban elkezdett kezeléssel oldható meg legkönnyebben. A normalizált izmokkal így megfelelően alakul ki majd a mászás, a felállás, a járás, és a helyes mozgásautomatizmusok tudnak beépülni. Ha a kisgyerek emelt sarokkal gyakorolja be a járást, ezt nehezen, sok aktív nyújtással, és a gyermek részéről is tudatos ráfigyeléssel lehet korrigálni.

Normál járáskor a talajjal először a sarok érintkezik, majd a saroktól a lábujjakig tartó gördülés a talpon történik, aztán az elrugaszkodás következik. A gördülékeny, normál ritmusú járáshoz mindenképpen rugalmas talp- és lábszárizmok szükségesek. Az emelt sarokkal járás feleslegesen többlet terhet ró a combizmokra, a térdízületre,  valamint a medence és az ágyéki gerincszakasz veszít harmonikus mozgásából.

Dévai Gabriella
DSGM-szakgyógytornász